Sítörténelem Navigáció

A sí szó a régi norvég nyelvből ered, "skidh" annyit jelentett, mint hasáb. Sok más sportág eredetéhez hasonlóan, a sízés is elsősorban közlekedés volt. A kutatások szerint mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt az Altáj-hegység, a Bajkál- és az Onyega-tó környéke lehetett a sí őshazája.

A XIX. században a síléceket közlekedésre, vadászatra, valamint nem ritkán háborúskodásra használták Skandinávia népei. Az 1860-as évek táján a skandináv népek sífutása és a norvégok által feltalált síugrás mellett az Alpok meredek lejtőin meghonosodott a lesiklás, majd a műlesiklás. A századfordulóig a síelés technikája és vele párhuzamosan a felszerelés formálódása nagyon lassan változott. Azonban ezután már szinte követhetetlen tempóban fejlődött és fejlődik egészen napjainkig mind a mozgásvégrehajtás , mind a felszerelés.

Az ezt következő évtizedek fejlődésében az eszközök és mozgástechnika egymásra hatása a jellemző, a versenyzés vált a fejlődés mozgatórugójává. A sízés népszerűségének növekedésével - napjainkban már az egyik legnépszerűbb tömegsportnak tekinthető - komoly üzletté is vált. A sízés legutóbbi változásai a héjszerkezetű síléc megjelenése, majd éppen napjainkban a kanyarsí (túlhangsúlyozott piskótaformára épített, "ívelés-barát" eszköz) , az utóbbi évek technikai csodája keveri-kavarja a sízés technikai és üzleti oldalát egyaránt. Amikor ma, a XXI. század elején a sí szót kiejtjük, többnyire már a carving-sílécre gondolunk.

A carving név ugyanakkor nemcsak egy új lécformát takar, hanem a léc különleges formájának köszönhetően egy új, könnyebb fordulásra kifejlesztett sítechnikát is jelent. Amennyire robbanásszerűen terjed az élet minden területén az angol zsargon, előbb-utóbb mi is "carvingolni" fogunk, ami egyszerűen azt jelenti: siklani (to carve = szelni, vágni).

 
Nyitólap | Oktatás | Síkölcsönzés és szerviz | Sízés | Árak | Elérhetőség | Galéria | Balesetbiztosítás | Linkek © - 2006, Minden jog fenntartva!
Carving Síkresz Sítörténelem